Déli szomszédunk, Horvátország tengerpartja sok hazai turista kedvelt uticélja a nyári szabadságok idején. Vonzereje elsősorban közelsége, üdítő mediterrán hangulata, megfizethető árai, valamint gyönyörű tengerpartja és hogy az Adria vize itt jellemzően kristálytiszta. Magam is itt láttam meg először a tengert még úgy jó 20 évvel ezelőtt, amely annyira lenyűgözött, hogy a mai napig sem tudtam szabadulni a vonzása alól, bár hogy őszinte legyek nem is akartam.

 Az idők folyamán számos várost és merülőhelyet volt szerencsém bejárni itt, de számomra a Közép-Dalmáciai régió talán mind közül a legkedvesebb, mert itt szinte mindig süt a nap, az emberek barátságosabbak, és a merülések még több élményt kínálnak, mint másütt általában.

 Itt található túránk fő uticélja, Razanj is. Egy csendes kis település, melyet három irányból is a tenger ölel körbe, és mely az általános turizmusban ugyan nem a leggyakrabban emlegetett uticél, de aki egyszer ellátogat ide, az biztosan szép emlékekkel fog távozni.

 A közel 8 órás utazás gépkocsival gyorsan elszállt, mivel döntő többségét autópályán, az utolsó 40 kilométert pedig a gyönyörű tengerparton autózva tettük meg, miközben sok helyütt az útról is megcsodálható gyönyörű panorámában gyönyörködhettünk.

 Érkezés után mindenki gyorsan elfoglalta a szállását, majd találkozó a bázison, hogy mihamarabb vízbe kerülhessünk, amit már mindenki nagyon várt. Az OWD (Kezdő Könnyűbúvár) tanfolyamosok számára ez  volt az első különleges pillanat, hiszen az itthoni uszodai gyakorlást követően első alkalommal merültek valódi nyílt vízben. A tanfolyam alapgyakorlatainak sikeres teljesítését követően kicsit szétnéztünk a sekély vízben, ahol pár perc elteltével a mindenütt jelenlévő kíváncsi halakon kívül egy rejtekhelyéről kíváncsian kitekintő polippal is találkoztunk.

 A találkozás ezekkel a különleges állatokkal mindig nagy élmény. Intelligenciájuk, kíváncsiságuk és különleges megjelenésük miatt sok búvár első számú kedvencei. Sajnos az intenzív halászat miatt egyre ritkábban láthatóak, de legnagyobb örömünkre itt, ezekben a kevésbé háborított vizekben szinte minden merülésen találkozhattunk velük.

 Másnap reggel a következő merülés szintén tartogatott számunkra kellemes meglepetést, egy jókora "tengeri nyúl" személyében. Ez egyfajta tengeri meztelencsiga, mely igen méretesre  - akár 30-40 cm-esre is - megnő, emelett - egy csigától némileg talán meglepő módon - kiválóan tud úszni is, mely közben méretes köpenyét elegánsan hullámoztatva hajtja magát előre.

 A tanfolyamot végzők eközben egy újabb lépéssel közelebb kerültek a tanfolyam sikeres befejezéséhez, és a gyakorlások eredményeként határozottan otthonosabban kezdték érezni magukat ebben a számukra még új, víz alatti világban.

 Délután már a hajóról történő merüléssel ismerkedtek, ami egy újabb izgalmas lépés a sikeres vizsga felé vezető úton, emellett a bázis gyors hajójának köszönhetően külön élmény a merülő helyre való eljutás is. Mindenki arcára széles mosoly ült ki, amikor a kapitány a gázkaron keresztül kiadta a "teljes sebességgel előre" utasítást a hajó erőforrását jelentő 2 db 80 lóerős motornak, melyek sebesen lendítették előre a könnyű és áramvonalas Zodiac típusú motorcsónakot.

 A délutáni merülést követően gyors készülődés, majd jöhetett az esti program: városnézés Trogirban. A sokszor "Horvátország kis-Velencéjeként" is emlegetett óváros mindannyiunkat elvarázsolt, szűk utcácskái, régi időket idéző épületei, és a turisták színes forgataga révén. Az este megkoronázásaként egy közös vacsora során ízlelhettük meg a helyi konyha nevezetességeit is.

 Harmadik napunk legérdekesebb eseményét ismét egy polip szolgáltatta, aki - talán kis mérete okán - egy kagylóhéjat választott búvóhelyéül, majd miután meggyőződött róla, hogy nem jelentünk veszélyt számára - ilyenkor érdemes az állat zaklatása helyett inkább hátrébb húzodni és várni egy kicsit, mert kíváncsiságától vezérelve esetenként újra előjönnek a rejtekhelyről, ahová épp tőlünk való félelmében húzódott be - rövid körsétára indult lakhelye körül, melynek megfigyelése fényes nappal ritka lehetőség a búvárok számára. Ilyenkor megcsodálhatjuk sajátságos alak és színváltó képességüket is, mely párját ritkítja az állatvilágban.

 A negyedik nap reggelén egy kora reggeli bevásárlás a halpiacon az esti grillezéshez, majd indulás a KRKA nemzeti parkba, ahol egy egész napos kirándulás következett. A nemzeti park a Krka folyóról kapta a nevét, mely mielőtt a tengerbe ömlene, az utolsó néhány kilométeres szakaszán számos kissebb-nagyobb tóból, patakból és vízesésből álló természeti csodát képez. A terület bejárható gyalogszerrel, és egy szakaszon hajóval is. Mi a hajóval kombinált útvonalat választottuk, melyet nem bántunk meg a hajóraszálláshoz várakozó tömeg ellenére sem, mely a jó szervezésnek köszönhetően jóval gyorsabban eltűnt a hajók fedélzetén, mint azt első ránézésre gondoltuk volna.  Már a hajó útvonalát övező táj is vadregényes volt, maga a fő vízesés pedig egyenesen mesébe illő. Ha még nem említettem volna, a hely különlegessége az is, hogy a fő vízesés alatt kialakult medencében fürdőzni is lehet, melyet természetesen mi sem hagyhattunk ki. Az egész napos barangolás és fürdőzés után hazaérve következett a grillezés, mely méltó megkoronázása volt a napnak, a friss sült hal elfogyasztása után pedig jól csúszott az üdítő és a Karlovacko (az egyik népszerű horvát sör márka).

 A túra ötödik napján tanulóink  két jól sikerült merülés végrehajtásával sikeresen befejezték az OWD (Kezdő Könnyűbúvár) tanfolyamot, így megszerzett búvár minősítő kártyájuk felmutatásával ezentúl már önállóan is merülhetnek majd társrendszerben a világ bármely búvárbázisán. Ezúton is gratulálunk teljesítményükhöz!

 A nap végére maradt még egy újabb érdekes program: Éjszakai merülés!

 Mivel a helyiek előzetes elmondása szerint sok a látnivaló a kiszemelt merülőhelyen, már előre dörzsöltük a tenyerünket, és nem is csalódtunk. Sziklahalak, a nyílt terepen vacsorájukat kereső polipok, meglepően nagy számú fiatal tengeri angolna, és egy ritmikusan tovalüktető medúza, mely a lámpáink fényétől megvilágítva még kecsesebbnek tűnt, mint egyébként szokott.

 Utolsó napunkon a tanfolyamot végzők az előző napi sikeres vizsga fáradalmait fürdőzéssel és napozással pihenték ki, míg magam pár másik búvár társaságában felkerestem az egyik haladó szintű búvároknak ajánlott merülőhelyet.  Itt egy olyan fal található, melyen a mélyben, kb. 25m-es mélységtől kezdődően sűrűn találhatóak a méretes legyezőkorallok, melyek természetes megvilágításban feketének tűnnek, de lámpáink fényének segítségével megláthatjuk pompás, lilás-bordós színezetüket. Ezen kívül találkoztunk itt lantfarkú tündérsügérekkel, színpompás szivacsok kiterjedt kolóniáival, egy jókora langusztával, valamint macskacápa tojást is láttunk.

 Az itt töltött egy hetünk zárásaként délután két vendégünk Intro (bemutató) merülésen vett részt, mely által - OWD tanfolyam végzése nélkül, oktató szoros felügyelete alatt - ők is betekintést nyerhettek pár percre a víz alatti birodalomba. A merülés végén széles mosoly ült az arcukon, mely külön kérdés nélkül is azonnal elárulta, hogy érezték magukat odalenn.

 Vasárnap reggel nem maradt más hátra, mint a csomagolás, búcsú a minket vendégül látó búvárbázistól és annak barátságos személyzetétől, valamint az Adriától.

 Összességében szerencsénk volt az időjárással is, végig meleg, napsütéses időnk volt, melyhez kellemes szellő is társult, aminél jobbat kívánni sem tudtunk volna. A számos víz alatti és feletti élmény - melyekkel itt gazdagodtunk - szép emlékként él majd bennünk a hűvös őszi napokon. Ezek után bizton állíthatom, visszatérünk még ide. Tartson velünk Ön is!

Szentesi Árpád, a 7 Tenger Búvár Klub oktatója